Vágytam rá. Vágytam rá teljes egészében; ujjának
gyengéd érintésére; lágy csókjaira, melyekben csak nekem lehet részem; apró
közös titkokra, amik meghitté teszik az együtt töltött időnket. De ez mind csak
egyszerű ábránd volt. Az iránta érzett plátói szerelmem átvette az irányítást
felettem, s már minden gondolatom körülötte járt.
Ott állt, nem messze tőlem, csupán csak pár méter
választott el tőle. Odaszólhattam volna neki, egyből válaszolt is volna, de nem
tettem. Talán féltem? Magam sem tudom.
Őszinte mosollyal az arcán nevetett, de nélkülem.
Velem mindig olyan komor
és rideg volt, ez vonzott benne a legjobban. Olyat akartam birtokolni, amiről tudtam; sosem lehet az enyém. Az, hogy Wonwoo szerelme valaha én lehessek, egyenlő volt a lehetetlennel.
és rideg volt, ez vonzott benne a legjobban. Olyat akartam birtokolni, amiről tudtam; sosem lehet az enyém. Az, hogy Wonwoo szerelme valaha én lehessek, egyenlő volt a lehetetlennel.
Váratlanul rám pillantott, ahogy megfeledkezve
magamról elfelejtettem levenni róla tekintetemet. A társasága nevetni kezdett,
biztos hangosan és feltűnően. De Wonwoo csak pimasz félmosolyra húzta a száját.
Ilyenkor mondják azokban a nyálas lányregényekben, hogy pillangók repdestek a
gyomromban, ugye?
Megveregette az egyik magasabb tagnak a vállát, majd
padjukat kikerülve lépkedett el a másik irányba. Végig követtem, ahogy
kettesével szedve a lépcsőfokokat ér el az épület bejáratához, majd tűnik el
mögötte. Pár másodperccel később meg már a gyerekes lány osztálytársaim
sikítozását is hallhattam, akik kiszúrták a folyosón közeledő alakját. Ő
népszerű volt, én meg nem.
Elszakítva tekintetem az ablakról fordultam a terem
ajtaja felé. Torkomba legyőzhetetlen gombóc telepedett, szívverésem
felgyorsult. Felém közeledett.
Nem törődöm módon húzta maga elé az előttem ülő fiú
székét, s mintha ez megszokott lenne, helyet foglalt velem szemben. Nem szólt
semmit, csak méregetett. Ez más volt mind az eddigiek, habár nem mondott semmi,
nem is cselekedett.
– Téged sosem foglak megérteni. – szólalt meg
jellegzetes mély, és rekedtes hangján. A lányok körülöttem olvadozni kezdtek.
Én viszont semmi jelét nem mutattam ferde érzelmeimnek. – Mindegy, hogy
hányszor rombolom le az önbizalmadat, vagy, hogy mennyi ütést és rúgást osztok
ki neked, te továbbra sem félsz tőlem. – felvont szemöldökkel hajolt közelebb
hozzám, sötét íriszeivel az én tekintetemet vizslatva. – Mit kezdjek most
veled?
Nem bírtam válaszolni.
Szia ^0^
VálaszTörlésHátnemistudommitmondjak
Ez kiütötte nálam a cukiságfaktort. Diabéteszes lettem eskü *^* Nagyon sajnálom, hogy így végződött, olvastam volna még egy ideig.
Btw nagyon jó volt semeként látni Wonwoot (én túlságosan is ukénak alkottam meg szedsztori)
Várom a következőt!
Hagu♡
Szia!^^
TörlésCukiságfaktor? :"D jól van, elfogadom. Legalább tetszett :3
Azt meg mindig nem értem, hogy csinálhattál belőle ekkora uke-t (kérlek csak nézz már rá) de tudod mivel tudsz ezért kiengesztelni ;)
Köszönöm hogy írtál!
Ölel: Mirae
Szia ^^
VálaszTörlésÉs akkor: OH MY GOD! (mostanában csak ennyit tudok mondani azután, miután elolvastam az egyperceseidet ><)
Eskü kinyírsz! Hát én ezt már nem bírom idegekkel! Jobb, ha megásom a síromat, mielőtt még fangörcsben meghalnék. És csak úgy zárójelesen, téged foglak okolni emiatt xd Azért szeretlek :33 (és mostantól Wonwoot is ><)
A lényeg, most el kell mennem a sarokba fangörcsölni, szóval ha megbocsájtasz...
XingYi ♥
Szia!
TörlésRájöttem, hogy nálad roppant egyszerű fangörcsöt elérni :D Meg amúgy mi az, esetleg eddig nem szeretted Wonwoo-t? :D
(amúgy vicces, mindenki itt fangörcsöl, meg cukizik (aminek amúgy nagyon örülök xd) de több mondani valót próbáltam belevinni ebbe az egypercesbe. Na mindegy, majd máskor már menni fog :D)
Köszönöm szépen, hogy írtál :*
Ölel: Mirae
Ááá, értesz ahhoz hogyan akaszd ki a népet, vagy legalább is engem. Komolyan? Itt abbahagyni? Ez egy nagyon gonosz dolog volt. De egye fene megbocsájtok, ha sok sok ilyen lesz még a projektben. *szúrós szemekkel és a varázspálcájával hadonász feléd*
VálaszTörlés❤
*szúrós szemekkel néz
TörlésSzia^^
TörlésKicsit hirtelen, és erőltetetten lett vége, ezt elismerem, de ebből nem is akartam még többet kihozni. Viszont, most nagyon próbálkozom, hogy az elkövetkezendők már ne ilyen nagyon rövid kis izék legyenek ><
Köszönöm, hogy írtál!
Ölel: Mirae