Egy
felhőn üldögélve néztem le a semmibe, hintázó lábaimat vizslatva, melyeken
színes zoknik virítottak. A bal lábamon lévő lila volt, s majdnem a térdemig
ért. Egy foltos, valószínűleg fiatal nyuszika ugrálgatott rajta, míg a másik
lábamon egy kígyó akaródzott felmászni, de valahogy mindig visszacsúszott.
Pedig aranyos volt, nem is fujt rám, s a csörgőjének is olyan dallamos hangja
volt.
A
nap mögöttem lemenőben volt, s már annyiszor láttam azt, hogy nem állt szándékomban ott maradni és végig nézni. Feltornáztam magam ülőhelyzetemből, s
miután megbizonyosodtam róla, hogy senki, vagy semmi sincs a közelemben,
megfogtam a lábamon pihenő kígyó barátomat, s megcsapkodva aranyos arcocskáját
előhívtam szárnyait. Egy pillanatba se telt, hogy valami sárkányszerűvé változzon.
Könnyedén felpattantam hátára, s fülét megragadva kényszerítettem
engedelmeskedésre.
Gyorsan
feljebb repültünk, oda ahol már én nézek le a felhőkre, nem ők rám. Csodálatos
érzés volt eltűnni az égre vetülő narancssárga csíkokban, mintha a semmi felé
mennék.
Aztán
ennek mind vége lett. A kígyóm eltűnt alólam, körülöttem minden sötétülni
kezdett, én meg megállíthatatlan sebességgel zuhantam. Vártam, hogy fejem
szétloccsanjon, ahogy földet érek, mégis hosszú percek után sem történt ez meg.
Végeláthatatlan ideig zuhantam, míg csak valami meg nem ragadott.
Éreztem,
ahogy vékony ujjak kulcsolnak csuklómra, s rántanak magukkal. A sötétség eltűnt
körülem, és végre láthattam az arcát. Sokszor találkoztam már vele, de általában
csak az érintését érezhettem, néha hosszabb haja megcirógatta arcomat, ahogy
felfelé húzott, de sosem nézhettem bele szemeibe.
Most
mégis a legnagyobb természetességgel fordított magával szembe vállaimnál fogva.
Szőke hajzuhataga körbe ölelte szívecske formájú arcát, miközben pár
rakoncátlan tincs szemeibe hullott, melyek oly’ kedvesen mosolyogtak rám.
Gyönyörű volt, mintha egy angyalt tartottam volna kezeim között. Meg akartam
simítani porcelán fehér bőrét. Mélybarna íriszeivel követte ujjaim mozdulatát, de
aztán váratlanul kámforrá lett, ahogy valami fülsüketítő hang szólalt fel a
távolban.
Idegesen
ültem fel ágyamban, miközben azért nyújtózkodtam, hogy le tudjam végre nyomni
azt a tetves ébresztő órát. Egyenesen utáltam ezt az ördögi szerkezetet, amiért
mindig a legrosszabb pillanatban volt képes megszólalni. És magamat is, amiért
mindig egyből felébredtem rá.
–
Soonyoung! – nyitott be szobámba anyukám. Végig vezette tekintetét egy fintor
kíséretében a rendetlen szobámon, majd megállapodott rajtam. – Ha tíz percen
belül elkészülsz, el tudlak kocsival vinni az iskolába.
Bólintottam
egyet, de amint becsukódott mögötte az ajtó, egyből visszahuppantam a párnáim
közé. Vissza akartam aludni, hogy láthassam még egyszer azokat a tündéri
orcácskákat, de nem sikerült. Csak abban reménykedtem, hogy aznap este újra
találkozom vele. Az én álombéli angyalommal.
Szia ^^
VálaszTörlésŐszintén, mikor elkezdtem olvasni, azt hittem, hogy szegény gyerek beszívott >< vagy inkább én, biztosan valami rossz került a teámba, de jó, a címből meg minden egyébből tudtam következtetni, hogy álmodik. De azért a kígyós résznél én... szeretem a kígyókat, mert gyönyörű állatok, de engem hagyjanak békén ><
És ezután megjelenik tökéletes angyal képében Jeonghan *^* Már azt hittem, hogy lesz valami, de közbeszólt a valóság. Annyira tudom, hogy milyen érzés, amikor a legjobb résznél ébredsz fel. Hjaj, szörnyű.
Köszönöm, hogy olvashattam ^^
XingYi ♥
Hellóka^^
TörlésGondoltam nem ártana valami weird dolgot is beleraknom a projektbe, és ez most így pont kapóra jött. Jeonghan meg bármennyire is egy evil démon valójában, a tökéletes álcájával én sem tudok vitatkozni, hisz valljuk be, egy gyönyörű teremtés (külsőre).
Azt meg szerintem mindenki ki nem állhatja, amikor a legjobb pillanatban szólal meg a drága ébresztője~
Köszönöm szépen, hogy írtál!^^
Ölel: Mirae
Sziaa.~
VálaszTörlésOMG.
Ez tényleg egy nagy OHMYGOD.
Bevallom, nem olvastam el a címet, se azt, amit kiírtál hozzá face-en, csak szimplán elkezdtem olvasni, ám hamar ráébredtem, hogy a drága valószínűleg álmodik. Azt is muszáj megemlítenem, mint kisebb zavaró tényező, hogy eleinte nem tudtam, kit kellene odaképzelnem, ki az, aki álmodik, s ez egy picit visszarántotta a képzeletemet, szóval az alany maga sokáig csak egy árnyként lebegett előttem, egészen addig, míg az "angyal" fel nem bukkant.
Tetszett, hogy hű maradtál a valósághoz, hiszen a való életben is ilyen kuszaságokat képes álmodni az ember, nagyon ritka, ha valamelyiknek van rendes történetszála, amit értelmesen végigvezet az ember.
A kígyóból sárkány résznél esküszöm Chihiro jutott eszembe.Q_Q Hát... Azt hiszem, meg kell nézzem azt ma este ismételten. Egyszerűen imádom és most még ez a rövidke történet is felhánytorgatta. Szóval... majd írás után hátha.:D
Igazából úgy terveztem, hogy a te történeteidet majd csak azután olvasom el, hogy felkerült mind, hogy ne az legyen, hogy hasonlítgatom Angiel írásaihoz, de nem bírtam ki, hogy ezt ne olvassam el. Annyiszor szembejött velem a csoportban... Hát mindegy.
Kellemes kis olvasmány volt, szóval az elejétől a végéig képtelen voltam elszakadni tőle. Oké, rövidke, de azért valljuk be, vannak olyan egypercesek is, amiket az ember képtelen egy szuszra végigolvasni. Még mindig csak ismételni tudom magam: imádom a könnyed fogalmazásodat, olyan légies.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Sumire
Szia^^
TörlésJaj, hát nagyon meglepett a kommented. Főleg, hogy majdnem olyan hosszú, mind maga az, amit írtam o.o
Igazából direkt nem írtam bele előre, hogy ki is a mi titokzatos szereplőnk, hisz álmainkban is - legalábbis nekem - arcok nélkül, jelképesen szerepelnek emberek, kikre már nem emlékszem, miután felébredtem.
Ami pedig Chihiro-t illeti; támogatom! Nekem sem ártana egyszer újra megnéznem~
Örülök neki, hogy tetszett, annak ellenére is, hogy ilyen rövidkére sikeredett^^
Köszönöm szépen, hogy írtál!
Ölel: Mirae