Boom Boom Project 2017

   Vidám gyerekek, önfeledt kacajai töltötték be a játszótér minden egyes pontját. Voltak kik fogócskával mulatták az időt, s olyanok is, akik inkább a bokrok mögé bújva játszottak kémesdit. Seungkwan a homokozó szélén ülve nyomott különféle formákba, nedves és száraz homokot egyaránt. A képzeletbeli fagyizójához készítette az eladni kívánt portékákat. Tudta, hogy minden gyerek vágya egy kiadós homokgombóc, a kimerítő futkározás után.

  Gyermeki mosollyal arcán egyengette el az elcsúszott homokcsiga fejét, majd, mint egy büszke anyuka, úgy tekintett művére. Kíváncsian pillantott körbe a téren, hogy aztán kikiálthassa visszautasíthatatlan árú portékáját.

  Száját már szólásra nyitotta, mikor valaki váratlanul, dinoszaurusz módjára végig caplatott a homokozón, ezzel lerombolva Seungkwan fagylaltos pultját. A kisfiú ajkai sírásra görbültek, ahogy látta kemény munkájának gyümölcsét semmivé lenni.

  – Bocsi! – vetette oda félvállról, futás közben a bűncselekmény elkövetője. Talán ott is hagyja az elszontyolodott fiút, ha nem látja meg annak elfásult tekintetét. Véve egy hirtelen fordulatot lépett oda Seungkwanhoz, s elé guggolva húzott elő zsebéből egy félig használt zsebkendőt, amivel kibuggyanó könnyeit szándékozta letörölni.

  – Most mit fogok eladni? – csalódottan pillantott egykori üzletének helyén terpeszkedő aprócska lábnyomokra. Könnyei újra megeredtek, pedig minden erejével azon volt, hogy visszatartsa azokat.

  – Majd én segítek újra csinálni! – pattant fel a kisebb, s büszkén magára mutatott. Seungkwan megszeppenve meredt a fölé magasodó fiúra. – Tudod, én nagyon híres cukrász voltam itt régen!

  – Tényleg? – az idősebb szemei felcsillantak, s egyszeriben reményt látott arra, hogy sikerüljön ma valamit is eladnia. Alig húsz kavics kellett neki már csak ahhoz, hogy megvegye magának egy hétre a piros mászóka birtok jogát.

  – Természetesen! – válaszolt határtalan büszkeséggel, s azonnal neki is kezdett a homok összegyűjtésének, amit egy traktor formájába akart belegyömöszölni. – Amúgy én Chan vagyok. Nemrég lettem öt éves!

  – Seungkwan. – esetlenül rázta meg a neki nyújtott kezet. – Én hat vagyok.

  – Oh, akkor a hyungom vagy! – Chan mosolya szinte füléig ért, ahogy szemei összeszűkülve nevettek újonnan szerzet barátjára.

  S végül ketten nyitottak együtt egy fagyizót, bőven több mint húsz kavicsot szerezve ezzel, így a következő naptól már ők ketten voltak a piros mászóka urai.