Boom Boom Project 2017

   – Honnan tudod, hogy milyen érzés részegnek lenni, ha még sosem voltál az?

   Lenézően vetettem oda neki a szavakat, miközben kifújtam tüdőmből a halálos, szürke füstöt. Nem értettem miért van itt mellettem. Cigiztem és piáltam, mindkettőt rühellte.

   Kérdésemre nem válaszolt, hallottam kabátjának susogását, ahogy szorosabbra húzta maga körül. Hideg volt, persze, hisz éppen az évvégén jártunk. Vagy inkább elején. Valójában fogalmam sem volt arról, hogy elmúlt-e 

már éjfél, vagy nem.

   – Amikor már nem állnak utadba a gátlásaid, hanem mindenféle gond nélkül mondasz olyanokat, amiket talán át kéne gondolni. – továbbra sem reagált semmit, én pedig kicsit kezdtem elveszteni a türelmemet. Kommunikáljon már velem, ha egyszer itt van mellettem, vagy tűnjön el a fenébe.

   Lassan fordítottam felé fejemet, s meglátva hiú ábrázatát cinikus kuncogás kívánkozott ki belőlem. – Az alkohol egyszerre áldás és átok.

   Az utolsó slukkot akartam elszívni még a buliban csórt csavart cigimből, de az a nyomorék nemes egyszerűséggel kiütötte a kezemből. Végig néztem, ahogy a csikk pár pillanat eltelte után földet ér a nedves betonon, majd Joshua határozottan eltapossa. 

   Meglepődötten vontam fel szemöldökeimet homlokomba hulló, csapzott tincseim alatt, miközben tekintetemmel próbáltam számon kérni az idősebbet tettéért. Joshua sosem cselekedett, csak csendben meghúzta magát a háttérben, és nézte, ahogy mi játszadozunk.

   – Ha meg van a kockázata, akkor miért nem vállalod azt? – feszült volt és riadt, hangja még egy pillanatra el is csuklott. Tetszett, hogy végre kiállt magáért. Nem tudtam megállni, hogy ne fessek egy félmosolyt a komor pofámra. – Az isten szerelmére Minghao! Seungcheol kórházban van miattad!

  – Megérdemelte. – vágtam rá visszakézből. Persze ez nem volt igaz, ő volt az, aki legkevésbé megérdemelte volna azt a verést. Talán az előttem állónak kéne bevernem az orrát.

   Joshua ujjai ökölbe feszültek, a ráncok is összefutottak a homlokán. Abban a pillanatban azt hittem, tényleg nekem esik. Ehelyett vonásai ellazultak, s szeme sarkába nevető ráncok telepedtek. Elnevette magát.

  Megvontam a vállam, majd zsebembe nyúlva előhalásztam még egy szál cigit. Ez más milyen volt, gondolom mástól szereztem.

  – Vicces egy srác vagy te Minghao! – mosolygott rám. De úgy, mintha az őszinte lenne. Viszonoztam, de továbbra is csak azért imádkoztam, hogy végre lelépjen. – Tudod, borzasztóan örülnék, ha ahelyett a kurva helyett te várnál engem esténként otthon.

   Nem tudtam meggyújtani a cigarettámat, mert nevetnem kellett. Az a kurva történetesen Jeonghan volt, az a srác, akivel eddig én is randizgattam. Csak hát aztán kiderült, hogy valójában már pár hónapja Seungcheolnak terpeszti a lábait.

  – Höh, arra várhatsz!