Boom Boom Project 2017

   A húszas évei végén járó férfi ajkaihoz emelte a mikrofont, majd pár másodperc várakozás után lágy dallamok hagyták el azokat. Szemeit összeszorítva, teljes beleéléssel adta át magát a dalnak, mely teljes mértékben érzelmeit tükrözték. Egy indulatos balladát énekelt, mely habár a csalódásról szólt, inkább megkönnyebbült és boldog volt, mintsem dühös.

   Seungkwan huszonnyolc évesen, majdnem két évvel egykori csapatának feloszlása után indította el szóló karrierjét. Kicsit későn tért vissza a médiába, míg a többiek már rég műsorokat vezettek, vagy drámákban szerepeltek, addig ő Jeju szigetén töltötte az időt. Hiányzott neki a felhajtás, s a rajongók imádattal teli sikolyai, de élvezte, hogy otthon lehet, családjának kicsinyke mandarin földjén.

   Verejtéktől gyöngyöző homlokkal mosolygott a kamerába, miközben kezében az első albumjáért járó díjat szorongatta. Büszke volt, mint még talán soha. De valami hiányzott. Reflexszerűen pillantott körbe, hogy végig nézhessen csapattagjain, de azok nem voltak ott vele. Persze, hisz mindegyikük a saját dolgaival volt elfoglalva. Talán ő volt az, aki legjobban sajnálta ezt a feloszlást. Hisz saját hibájának tudta be.

   Március környéke lehetett, a közel hét éves Seventeen lakása pedig kongott az ürességtől. Pár hete fejezték be ötödik teljes albumuk promotálását, s ezek után kaphattak végre egy raklapnyi szabadidőt. Joshua és a Kínai tagok haza utaztak, Jeonghan és Woozi visszatértek szülővárosukba, míg a többiek éppen barátaikkal mulatták az időt, vagy valamelyik üdülő ország tengerpartján sütették hasukat. Kivéve két tagot.

   Wonwoo és Seungkwan teljesen titokban maradtak a dormban, miközben a többieknek azt hazudták, hogy haza mennek. Hisz ez lett volna a logikus, nem? Ám ahelyett, hogy meglátogatták volna családjukat, kihasználva a lehetőséget, együtt töltöttek pár napot az üres lakásban.

   Természetesen az egész a fiatalabb ötlete volt. Kapcsolatuk már egy jó ideje tartott, talán a huszonharmadik szülinapja volt az a nap, amikor először kezdték gyengéd érzelmek fűzni a csapat rapperéhez. Nem is kellett sok időnek eltelnie, hogy rájöjjön, az érzései kölcsönösek, de apró, rejtett csókoknál nem mentek messzebb. Nem tehették meg.

   Wonwoo éhesen mart a fiatalabb ajkaira, nem törődve azzal, hogy az éppen mosogatni próbált. Habos kezeit feje fölé szorítva kényeztette párnácskáit, miközben ujjaival oldalát cirógatta.

   Mindkettejükben égett a vágy, aminek hatására az elmúlt három napban a legfurcsább helyzetekben is képesek voltak egymásnak esni. Hisz majdnem két évet kellett bepótolniuk úgy, hogy ki tudja mikor lesz alkalmuk újra kettesben lenni.

   Seungkwan, szerelme sötét tincsei közé túrva kezét sóhajtozott annak kényeztető ujjai alatt. Vad csókért húzta magához, elveszve előtte a mélybarna íriszekben. De az idilli pillanatok eddig tartottak.

   A lakás ajtajának zára kattant, s két másodperccel később már a menedzser paradicsom piros fejével szemeztek.

   Még ha a rajongók nem is szereztek róla tudomást, a cégen belül óriási port kavart kettejük kapcsolatának híre. De végül a veszekedések már nem is róluk szóltak, csöndben figyelték, ahogy a körülüttök lévők egyre csúnyább dolgokat vágnak egymás fejéhez, teljesen eltérve az eredeti témától. A tökéletes összhangról híres banda szép lassan széthullott, s abban az évben már a cég sem ajánlott nekik új szerződést. Mindenki belátta, hogy ez a csapat már nem tud többé együtt működni.

   – Ügyes voltál! – csapkodta hátba a könnyeivel küzdő Seungkwant az újonnan szerzett menedzsere. A fiatalabb csak egy apró mozdulattal leintette, majd háta mögött hagyva a megszeppent alakot, sietett az öltözőjébe. Kulcsra zárta maga mögött az ajtót, hiába osztozott még egy énekessel a helyiségen, most túlságosan szüksége volt az egyedüllétre, hogy ezzel törődjön.

   Hangtalanul sírt az egyik sarokban, teret adva saját, ócsároló gondolatainak. Boldognak kellett volna lennie, de csak is a többiekre tudott gondolni. Hogy ha akkor, ő nem cseszi el, még most is velük állhatna a színpadon. Hiába volt mindannyiukkal rossz kapcsolatban, számára még mindig ők voltak a családja. Túl sok időt töltött velük, hogy azt csak úgy a kukába hajítsa.

   Valaki váratlanul dühösen kezdett az ajtón dörömbölni, mire Seungkwan riadtan kapta fel a fejét. Gyorsan elmorzsolta a maradék könnycseppjeit, majd beengedte az öltözőbe énekes kollégáját. Ám aki mögötte állt, attól tátva maradt a szája.

   Habár Seungcheol jó leader módjára, a legvégéig próbálta egyben tartani a bandát, ő volt az első, aki kifejezte nemtetszését a kapcsolatuk iránt. S most ott állt vele szemben, gyengéd mosollyal arcán, rá várva.

   – Te, hogy hogy itt vagy? – Seungkwan a döbbenettől nem tudott többet mondani. Ajkait beharapva próbálta visszatartani újra feltörekvő könnyeit.

   –Arra gondoltunk a srácokkal, hogy a tízedik évfordulónkra újra összeállunk egy koncert erejéig.  Ugye, te is csatlakozol?