Boom Boom Project 2017

A történetben nincsenek nevek megemlítve, szóval akárki bele képzelhető, de én Woozi szemszögéből írtam. Ajánlom közben, ennek a hallgatását: Woozi - Simple

A világnak nevezett labirintusból nincs kiút, ebben a meggyőződésben éltem. Csak egy porszem voltam a többi közül, ki a mindennapok körforgásában élt. Nem voltak céljaim, átoknak éreztem létezésemet. De a boldogságom velem volt.

Tavaszba borult körülöttem minden, boldogok voltak az emberek. Csak én voltam az, aki szürkében látta a világot. Boldogság, igaz szerelem? Ez nonszensz. Ez csupán egy álom, melyre mindenki vágyik, de valójában senki sem kaphatja meg. Egy álom amelyben, nem akartam hinni, mégis ezt tettem. Pedig én csak arra vágytam, hogy minden egyszerű legyen.

Az én boldogságom nem volt velem. Vágyakozóan visszapillantva, talán még láttam elhomályosodó alakját, ahogy eggyé válik az álmokkal. Szólítani akartam, de hang nem hagyta el ajkaimat. Torkom kiszáradt, gyomrom összeszorult, s a szürkeség újra körbe kerített. Pedig én csak egyszerűen akartam.

Ebben a világban, mely egy labirintus, kiút nélkül, a boldogság csak egy szó. És te voltál az én boldogságom. Csak egy álom, amelyet mindenki akar. Te voltál az én álmom. Nem akartam hinni benne, igaz szerelem nem létezik. Ha létezne, egyszerű lenne.

Egyre távolabb került tőlem, mígnem teljesen elveszni nem látszott. Nem kaptam levegőt, már nem bírtam visszanézni. Csakis előre, a szürke semmiségbe. Az én boldogságom már nem volt velem. Pedig én csak egyszerűen akartam.

Te voltál az édesem, még ha mindenki azt is mondta, tévedek. Túlságosan is egyszerűnek akartam. Most már csak abban reménykedem, elég ragyogó a mosolyom, melyre majd visszaemlékszel.

Torkom elszorul, szemem összeszorítom, szívem hevesen ver. A boldogságom nincs már velem. Nem vagy velem. Egyre távolabb kerülve tőlem, már nem is láthatom. Nem is akarom. Édesnek hívtalak. Pedig csak egyszerűen akartam.